Sok-sok évvel ezelőtt élt Kínában egy híres vadász, akit I nyilásznak hívtak. Kis madarakra, nyulakra és rókákra vadászott, de megbirkózott olyan hatalmas vadakkal is, mint a medve, vadkan és a kos. I vadász olyan pontosan lőtt, hogy sohasem nézte meg, célba talált-e vagy sem. Kilőtte a nyilát, rácsapott a lovára és száguldott a nyila nyomában, amely biztosan utolérte zsákmányát. Egész Kínában nem volt hozzá hasonló nyilász. Csak a tanítványát, Fin-Mint lehetett egy napon emlegetni vele. S amikor ők távolról nyilaztak egymásra, nyilaik fémvégei csengve és szikrázva ütköztek össze a levegőben.
     Egyszer azonban Kínára szörnyű baj szakadt. Az égen hirtelen tíz nap jelent meg, s mind a tíz irgalmatlanul tüzelt, nappal és éjjel egyaránt. Az egész növényzet az utolsó fűszálig leperzselődött és az emberek meg az állatok fuldokoltak a hőségtől. I vadász látta a szerencsétlenséget, amelyet ezek az égitestek a népre hoztak, és gondolkozni kezdett, hogyan is lehetne megszabadulni tőlük.
     Fogta a legerősebb fekete fából készült íját, tíz nyilat helyezett rá, és valamennyit kirepítette, egyiket a másik után, de olyan sebesen, hogy úgy tetszett, mintha csak egy nyilat lőtt volna ki. A levegőben szakadatlan éles fütty hallatszott. S valóban: a nyilak átszelték a levegőt és mindegyikük belefúródott egy-egy napba.
     I lelőtt kilenc égitestet. De a tizedik nap ijedtében lehanyatlott a bambuszbozót mögé. A földön hirtelen sötét és hideg lett. I nyilász megijedt, sajnálta, hogy egyetlenegy napocskát sem hagyott az égen, és hogy most már senki sem fogja melegíteni a földet. Elgon­dolkozott az új bajon.
     Az utolsó nap eközben azt gondolta, hogy a nyilász már elment, s óvatosan felemelkedett kissé, és kikukucskált a föld felett. De amint megpillantotta a lövészt, ijedtében ismét lehanyatlott. I nyilász megörült, hogy egy nap azért még maradt az égen. Összegyűjtötte nyilait, fogta az íját – amelyet ezután a nép „napba találó”-nak nevezett el – és elment.
     Ettől fogva azonban a szegény napocska egyre félt a lövésztől. Felkel keleten, süt egy kicsit, majd újra elrejtőzik nyugaton.
     Azóta oszlik a nap nappalra és éjszakára.